A szappant tél végén, kora tavasszal, a disznóvágások után, rendszerint a húsvét előtti hetekben főzték. A marhafaggyúból lehetett a legjobb szappant főzni, de többnyire mindenféle zsiradékot megmentettek: a birkafaggyút, a szegényebbek az avas, paprikás zsírt is.
A szappanfőzéshez a legtöbb asszony jól értett, de szappant a vásárban is lehetett venni. A háziszappanból többféle minőség is volt.
A marhafaggyúval vagy disznózsiradékból készült finomabb szappant az arc és a törzs lemosására, a szappanfőzésnél maradt lúgból főzöttet a láb- és haj mosására használták.

Szabolcsban lófaggyúból, növényi olajból, sőt krumpliból is készítettek szappant. Ugyanitt ismerték a disznó- vagy marhaepéből főzött szappant, amely tisztán tartotta az arcot: hatására elmúltak a pattanások.
Az Alföldön régebben a kiszáradt tavak fenekéről söpörték össze a sziksót (szódát), amelyből megfelelő mennyiségű hamu és mész hozzáadásával lúgot főztek. Újabban boltban vásárolják a lúgkövet, udvari katlanba teszik, fölforralják, majd beleeresztik az előkészített szappannak valót.. Előbb lángon főzik, hogy a folyadék szétmarja, utána lassú tűzön, míg a kicsapódó szappan a lúg fölé nem kerül. Ha fehér szappant akarnak, új lúgban harmadszor és negyedszer is kifőzik. A főzés elkészültével a folyékony szappant ruhával letakart farekeszbe öntik, padláson vagy a szoba mestergerendáján jól kiszárítják. Kihűlés után kockára darabolják és a padláson újra kiszárítják.

A gazdasszonyok mindig a régebbi főzésű szappant vették elő, mert az kevésbé kopott. A mosásnál elkopott kisebb darabok lettek a mosakodószappanok. A szappan helye az ablakpárkányon vagy a vízespadon volt, néha külön tálkában.


Szappankészítés lúgkővel
5 l esővízbe tegyünk 1 kg lúgkövet, néhányszor keverjük meg, majd keverjünk hozzá 5 kg zsiradékot, újra keverjük meg, adjunk hozzá 0,5 kg sót és hagyjuk állni. Másnap reggel forraljuk fel. Amikor a szappan fölül van, a víztől elválik, merőkanállal szedjük le. Faládába tegyük, amit előtte béleljünk ki vizes vászonruhával. Néhány óra elmúltával dróttal szeleteljük fel.
Készíthetünk szappant illóolajokkal, gyógynövény őrleményekkel, vagy akár gyümölcspéppel keverve is.

A fahamut az emberiség évezredeken át nagy becsben tartotta. Sokoldalú felhasználhatósága a háztartások nélkülözhetetlen részévé tette, hiszen a hamulúgot mosószerként, szappanként és fafestékként, magát a hamut trágyaként tudták használni. A 20. század vegyipara azonban teljesen kiszorította a fahamut, helyette szintetikus termékeket kínálva, amelyek a fahamuval ellentétben nehezen bomló, mérgező vegyületekkel terhelik a környezetet.

A fa elégetésekor keletkező hamu számos értékes ásványi sót tartalmaz. Erősen lúgos kémhatású, pH-értéke 10-13 közé esik, a termőföldre kiszórva azonban lúgossága nagyon gyorsan kiegyenlítődik, így mértékkel használva, nem kell tartani a föld ellúgosodásától. Mivel a lúg tisztító hatása a káliumtartalomtól függ, az egyes fafajták hamujából eltérő erősségű lúg keletkezik. A gyümölcsfáknál erősebb lúg nyerhető a bükkfa hamujából, de egyes leírások szerint még annál is erősebb az akácfa, és a kukoricaszár hamujából. Mosólúg készítésekor a hamuból először kirostáljuk a faszén maradványait.

A mosáshoz használható hamulúgot a fahamu zubogó forró vízzel történő elkeverése során nyerjük, amikor is körülbelül 1 kg hamuhoz 4 liter forró vizet öntünk. Ez az elegy egy nap alatt kitisztul, a hamu leülepszik és a sárgás színű hamulúgot a le nem ülepedett szennyeződések kiszűrése után használhatjuk. Az erősen zsíroldó folyadék alkalmazható általános tisztítószerként, áztatószerként vagy mosószerként. Az adagolás a mosandó ruha mennyiségétől és a hamulúg töménységétől függ.

A lúgoldat töménységének, fajsúlyának megállapítására tojást használtak. 15 %-os lúgban úszó tojásnak a fele emelkedik ki a folyadékból, 8 %-osból az 1/4 része, 4 %-osban pedig a tojás lebeg. A nagyon elszennyeződött ruhákat előzőleg be lehet áztatni hamulúgos vízbe, a nem nagyon piszkos ruháknak elég az 5 kg-os mosógépi mosáshoz körülbelül 4-5 dl lúg, esetleg kombinálhatjuk környezetbarát mosószerekkel.

A faházak, kerítések elszürkülésének meggátolása hagyományosan szintén hamulúggal történt. A fát néhány éves időközönként forró lúggal lemosták vagy lekefélték, így a több évszázados faépítmények is megtartották kellemes, antik színárnyalatukat. Ehhez a hamut és a vizet 1:3 arányban egy órán át főzték, majd egy kendőn átszűrték. Egy másik recept szerint 30 dkg hamut egy zsákban, 10 liter vízbe lógatva, néhány órán keresztül állni hagytak.